1990 után Reményik, a két világháború közötti, Trianon utáni Erdély poétája divatba jött, főszereplője lett iskolai és egyéb ünnepélyeknek. Nyilván a "harcos" költőt szavalták, szavalják ma is elsősorban. Az új Reményik-kultusz részeként Kolozsvárt Reményik Sándor Jótékonysági Művelődési Egyesület, illetve Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány jött létre. És elkezdődött - egy nagyobb szabású rendezvénysorozat, különböző helyszíneken (ezzel a mottóval: "Egy lángot adok, ápold, add tovább"). Valószínűleg az 1983-as Kriterion-kötet jóvoltából én is meghívást kaptam mint előadó ezekre a fórumokra; Kolozsvár, Radnaborberek, Pécs, Szováta, Debrecen, Marosvásárhely, Szeged voltak az egyes állomások. Nekem pedig egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy most már a teljes Reményiket kellene megismertetni a közönséggel, az új évezredben nem elég - és nem jó - csak Végvárit vagy akár az "Ahogy lehet"-et meg a "Templom és iskolá"-t idézni. Alkalomról alkalomra így próbáltam új elemeket bevonni a magam Reményik-olvasatába, kiterjeszteni a nyolcvanas évek elején megszerzett ismereteimet az életmű többi részére, a kortárs recepcióra - és a mai másfajta olvasatra, új igényekre.
Kántor Lajos
Format:
122 o., 140 x 200 mm, papírkötés
Anul apariţiei:
2007
fond special / librărie / colecţie particulară / anticariat /
