Nem szeretnék itt sokat mondani, fülelni, mert nem akarok senkit megkötni az elképzeléseimmel (amiket szegény könyvön lehetne aztán számonkérni), és nem szeretnék keveset mondani, mert az olyan volna, mintha titkolóznánk. Szemérmesség és szemérmetlenség, vallomás és hallgatás, őszinteség és eltussolás együtt jár. Segédigével tagadunk, állítjuk.
Mért kell egy könyvet hátulról lapozni, azaz mért van az eleje a végén, mért kell váratlanul a közepéről a végére ugrani, azaz az elejére, s onnét már rendesen előre, azaz hátra? Azaz. Kell? Milyen szokásokat akar ez megzavarni? A laza albumlapozgatást? Mert mintha egy családi albumból volnának a képek. Kié ez az album? A fotósé? Mi az, hogy fotós? Ugyanaz, mint az író? Mi az, hogy író? Ki? Én? Az elbeszélő én? A fotós tehát az elnéző én?
Esterházy Péter
Format:
120 o., 225 x 160 mm, keményfedeles, védőborítóval
Anul apariţiei:
2002
fond special / librărie / colecţie particulară / anticariat /
