A verseskötet négy fő téma köré épül, ezek: a költészet, a szerelem, Isten és a halál. A felsorolás azonban nem pontos, hiszen Deményt szinte soha nem a puszta kategóriák érdeklik, ő eredendően a feszültségek, az ambiguitások, a sebek, a sodrás költője. (Ebben az értelemben érdemes megfigyelni, hogy még ún. játékos versei is mintha egy fájdalom leküzdésének vágyából születtek volna; mindegyikben van legalább egy kép, amely kilóg a látszólagos problémátlanságból, és ez korántsem incidentális.)
A megszólalás eme módusza elválaszthatatlan a reflexiótól. Ha a költészetről beszél, Demény azt kérdezi magától, miért kell verset írni; ha a szerelemről, azt, miért nem szerethetünk örökké és egyforma intenzitással; ha Istenről, azon elmélkedik, miért nem tud hinni benne, s miért kellene mégis hinnie; ha a halálról, azon, miért vonatkozik mindenkire. "De azt tudom, hogy nincsen pillanat, / amikor belül ne lennék magammal, / és ne örülnék, hogy én én vagyok, / és ne fájna, hogy örülök neki." (Válasz egy szemrehányásra) - talán ez a kételkedő, visszatérő, feszült, nyugtalan szakasz példázza a legjobban Demény Péter költészetét. A szerzőnek pontosan tíz éve, az 1997-es Bolyongás óta nem jelent meg verseskötete.
Format:
142 o., 164 x 149 mm, kartonált
Anul apariţiei:
2007
fond special / librărie / colecţie particulară / anticariat /
